Tiszta forrásból II.

„Azok vagyunk, amit eszünk” – ismert megállapítás, ami arra emlékeztet, hogy élelmiszereink, táplálkozásunk színvonala egészségünket, életünk minőségét határozhatja meg. Mi a helyzet a szellemi táplálékunkkal? Mennyivel van kisebb hatása annak, hogy tudatunkat, lelkünket mivel tápláljuk? Az „ép testben ép lélek” közhelynek számító mondás kicsit leegyszerűsített összefüggést mutat. Egy kolostor kerengőjén láttam az iránymutatást: fizikai, szellemi, érzelmi, spirituális oldalunk egyensúlyára, fejlesztésére emlékeztetett. A fizikai fejlődésünket életmódunk, táplálkozásunk és testünk ápolása szolgálja. A gyakran összemosásra kerülő további területek hasonló gondoskodást igényelnek, nem bízhatjuk a véletlenre vagy a környezetünkre, hogy mivé lesznek. Tudásunk bővítése, csiszolása, de egyszerű tájékozódásunk is már komoly odafigyelést igényel. Érzelmi fejlődésünkben emberi kapcsolataink és a művészetek hivatottak táplálékul szolgálni. Ezek minősége és megválogatása szintén sorsdöntő.

Mi lehet a helyzet a spirituális lényünkkel, az miből táplálkozhat? A mai ember egyre többet lefed tudásával a világból, meg tudunk szinte mindent magyarázni természettudományos alapokon, mégis látnunk kell, hogy még a legegyszerűbb, legátláthatóbb rendszerekben is mindig hatnak olyan erők, amelyeket nem tudunk megjósolni vagy értelmezni. Bizonyos korok, világnézetek igyekeztek kiküszöbölni a természetfeletti, ill. emberfeletti erőket. Olykor leegyszerűsítve úgy kezelik csak, hogy a természetnek az a része, amelyet ma még nem ismerünk. Pedig nap, mint nap látszik, hogy az ember önmagában porszem. Ezért furcsa, hogy gőgje egyre nagyobb, pedig erejének, hatalmának végessége egyre nyilvánvalóbb. Nézzük csak a természeti katasztrófákat! Teljesen védtelenek vagyunk! Miközben a fejlett világ anyagi környezete elképzelhetetlen formákat ölt, lelkünk, mint a sivatag. A természetfelettivel való kapcsolat hiánya szorongást, félelmet kelt, hiszen naponta tapasztalnunk kell tudásunk, hatalmunk végességét, amit, ha nem látunk, akkor az inkább önbecsapás. Ez talán a legnehezebb felfedező túra, sokan el sem indulnak rajta. Sokan más területeken már bevált megismerő módszerekkel próbálkoznak. Fizikailag közvetlen észlelést, tapintást várnak. Szellemileg tudományos bizonyítékokat keresnek, kutatnak. Vagy csak érezni akarnak. Mindegyik jó lehet, de igazán egyik sem, pedig tetten érhető ezeken a területeken is. Nevezetesen, Isten és szándéka. Keresése, valamint a vele való helyes kapcsolattartás megismerésére rengeteg törekvés volt, van. Egy egyszerű „kísérletet” szoktam ajánlani azoknak, akik nem hisznek sem Istenben, sem egyéb természetfölötti erőben. Próbáljanak meg felhagyni azokkal a törekvéseikkel, álmaikkal, vágyaikkal, amelyek pillanatnyilag kitöltik életüket és csak próbaképpen engedjék el a „kormányt”. Ha valóban háttérbe tudjuk magunkat helyezni, csak türelmesen figyelnünk kell, mi történik velünk, körülöttünk. Ennek megtapasztalása nagy figyelmet kíván. Nem okvetlenül vágyaink, kívánságaink kapnak támogatást, viszont könnyen észrevehetjük, hogy elindítanak az események valamerre. Ez az élmény sokunk esetében elég lehet arra, hogy rálépjünk erre az ösvényre. Ez az út nem könnyű, nem egyszerű, felforgathatja addigi életünket, viszont ezen sosem maradunk egyedül.

2015. június