Sok évvel ezelőtt közösségi céljaink megfogalmazásánál döbbentem rá, hogy milyen gyakran hozunk úgy döntést, hogy nincsen egy bakancslistánk, egy rangsorunk. Nem tartjuk nyilván sem a vágyainkat, sem a félelmeinket, sőt, még a kötelességeinket sem! Általában anyagi vonzatú döntéseket kell hoznunk, ezért én is elsősorban javaink, értékeink rangsorolásával foglalkoztam. Rangsor híján döntéseink „kuponvadász” jellegűek. Az adott pillanat által kínált lehetőség vagy követelt menekvés diktálja életünk döntéseinek sorozatát, aminek következtében mozgásunk nem látszik kevésbé zavarosnak, mint mikroszkópban a legtöbb egysejtűé, akiknek teljesen kiszámíthatatlan, folyamatosan irányt, sebességet változtató a mozgása, mely mellett pörgéseket, bukfenceket és hirtelen tolatásokat is bemutat. Órákig el lehet őket nézegetni és keresni a stratégiát, mintázatot mozgásukban. Elgondolkozhatunk, hogy ez egy öröklött mozgásforma, kombinálva esetleg a pillanatnyi pozitív vagy negatív hatásokkal vagy vannak benne teljesen véletlenszerű „testcselek”, csak hogy ne ugyanazt csinálja, amit az előző öt percben követett.
Embereken is látunk olykor ilyeneket. Őket hívjuk kiszámíthatatlannak, mert hol jók, hol rosszak, hol előrehaladnak, hol visszafelé, hol ez a fontos, hol az ellenkezője, hol menekülnek valamitől, hol üldözik ugyanazt. A kiszámíthatatlanság is kiszámítható. Egyik kedvenc, a stratégiaalkotás témakörébe tartozó viccem a szőke autóvezetőről: az, hogy jobbra teszi ki az irányjelzőt, még nem jelenti azt, hogy balra kanyarodik.
Olykor azon is elgondolkodom, hogy nem is két fiók létezik életünkben, a jó és a fontos kategóriája. Sokszor ezeket sem tudjuk megkülönböztetni, pedig van még két, igen fontos osztály. Az egyik a kötelességünk. Ahol nem mérlegelendő, hogy jobbra vagy balra, előre vagy hátra, de meg kell tennünk. Ez a mai világban már egy felszívódóban lévő fogalom, hiszen ma már ki beszél kötelességről? Legyen ez magunkkal vagy környezetünkkel szembeni kötelezettségről, hiszen már mindenki csak a vágyaival és félelmeivel van elfoglalva, a kötelességekkel csak annyiban, amennyire elkerülhetetlenül fontos. Volna még egy negyedik osztály is: az ártalmas. Ez a modern ember számára még láthatatlanabb. Nem is nagyon létezik ez a fiók. De ha mégis számon tartunk egy ilyen rovatot, nem kezeljük kellő figyelemmel. Ezért a mai ember roppant sebezhető lelkileg, szellemileg, fizikailag, mert oly szinten nem tud vigyázni magára, hogy mindenki mellé hivatásos őrangyalokat kéne állítani, ha ugyan azokat nem köpködnék meg vagy üldöznék el. Régen szinte ismeretlen hírek voltak, hogy valakit tűzoltóknak kellett lehozni egy szikláról, egy erdőből vagy éppen a viharos Balatonból kihorgászni. Minél ügyetlenebb és járatlanabb az ember már a világ egyszerű dolgai között is, annál nagyobb a meggondolatlansága, hiszen tájékozatlansága a fontos dolgokban folyamatosan veszélybe sorolja.
Nagyon régóta foglalkozom vele és hirdetem, igen nagy felelősségünk, hogy milyen ismereteket engedünk be a tudatunkba. A modern ember egy gigantikus információs sárlavinával áll szemben, ami elsodorja a többséget a sötétségbe. Csak azok maradnak ki, akik kiláncolják magukat egy némileg biztosabb tereptárgyhoz. Mihez is lehet ragaszkodni információs értelemben? Kötelező és fontos tudásokhoz, amelyek bekalibrálják értékrendünket. Amelyek stabilak, időben és térben nagy kiterjedéssel bírnak érvényességükben. Ezek birtokában még a fülünket, szemünket sem kell befogni, mert akár minden információt beengedhetünk, mégis talpon maradunk és ki tudjuk belőlük szűrni azokat, amelyek nem az anarchia, rendezetlenség világába sodornak. Meg tudjuk különböztetni a kisbetűs, vagy éppen elhallgatott, de roppant jelentőségű hírt az agyonharsogott, de jelentéktelen vagy éppen félrevezető, megtévesztő és ártalmas híresztelésektől.
A napfogyatkozást is szemlélhetjük biztonsággal, ha megfelelő szemüveget veszünk fel, így az életveszélyes hírfolyamokat is úgy követhetjük, hogy javunkra válnak.
Egész életemben minden érdekelt, nem volt semmi sem közömbös számomra. Szomjaztam a tudomány, történelem, emberi dolgok minden rezdülését. Mindenben gyönyörűséget találtam. Azután ebből a csodahalmazból kiragyogtak azok az ismeretek, amelyek mindenek fölötti fényességükkel kápráztattak el úgy, hogy az addig megismert csodákat is addig ismeretlen fényükben ragyogtatták fel. Még a keserves, bosszantó, szenvedést okozó dolgok, csalódások is felfénylettek, mint a világ rendjének csodálatos termékei.
De vegyük akár a törvényeket is. Végeláthatatlan törvény és jogszabályrengetegben fuldoklunk. Betartása esélytelen, hiszen még a szakjogászok sincsenek teljesen képben a folyton változó paragrafusok között vagy éppen hajba kapnak, mert több módon is értelmezhető egy-egy előírás. A betartatás is esélytelen, hiszen lassan nincs ember, aki képes lenne a törvényeket követni és megtartani. Kis és nagy bűnöket tartanak nyilván és legfeljebb arra ügyelnek, ha éppen ráérnek, hogy túl nagy bűnöket ne kövessenek el, mert úgy gondolják, vannak kis és nagy bűnök. Isten tollba mondta azokat a törvényeket, amelyek a legnagyobb baklövésektől távol tartanak. Mivel e legfontosabbak értelmetlenek és értelmezhetetlenek voltak az embereknek, ezért adott pár segédtörvényt, amit esetleg fel tudnak fogni.
Az ember azonban gyarló és jólétében elfordul Istentől, maga kezébe veszi a dolgokat, beleértve a törvénykezést is. Itt szabadult el a pokol. Istentől és a másik embertől való elfordulásukkal, magukat előtérbe helyezve éppenséggel a legfontosabb, legkötelezőbb törvényeket tudták ügyesen kisiklatni. Tessék, lássék, felmutatnak pár Istentől kapott törvényt, de szinte csak azért, hogy kimunkálják, hogyan is húzzák ki magukat, hogyan mentsenek fel ott, ahol csak Isten tud megbocsátani és hol büntessenek, ahol csak Isten ítélkezhet.
Nem ítélendő el az emberi törekvés, hogy egyre bonyolultabb életének minden zugában értelmezze Isten törvényeit. A bökkenő az, hogy Istentől elfordulva, emberi gyarlóságuk és balgaságuk vezeti a kezüket és írnak olyan törvényeket, amelyek Isten szándékával, törvényeivel ellentétes vagy akár önmagukban is ellentmondásosak.
Nem követné el ezt a hibát, ha szem előtt tartanák a kötelező és legfontosabb törvényeket, hogy azok szellemében szabályozzák az élet területeit, nem pedig pillanatnyi jó vagy rossz kedvükben és érdekeltségük szerint.
2024. szeptember
Be the First to Comment