Oknyomozás

A választási vereség okai Hidas András szerint

1. A világ változása

A világ folyamatosan tolódik a mi szempontunkból az abnormalitás irányába. Ez döntően abból származik, hogy a jólétből fakadó mindennemű, anyagi és szellemi gazdagság elhomályosítja az alapvető, fontos dolgok jelentőségét. A sok jó vagy annak látszó anyagiak és szellemi gondolatok teljesen eltemették az alapvető fontosságú anyagi és szellemi dolgokat. Sőt, olykor támadják is azokat. A világ legfontosabb dolgai is természetesnek, értéktelenné válhatnak, és az új, jó dolgok pedig kiszorítják őket.

2. A hálaadás hiánya

 A fentiekből fakadóan ismeretlen a mai világban, mert mind a szülőktől, mint az iskolától, mind a munkahelytől és államtól kapott dolgok magától értetődőek. Nem, hogy Istennek, de embernek sem adunk hálát. Még a frissen nyújtott adományok is magától értetődőek, mint az, hogy az állam és önkormányzat folyton a kedvükben járjon. Hála? Miről beszélünk? Ha áldozatot kérne az állam a saját közös érdekünkben, vajon nem váltanák le azonnal?

3. Értékeink nem értelmezhetők az újabb generációk számára

Nem magyaráztuk el sem az értékeinket, sem az eredményeinket a megértés szintjére. Nekünk triviálisak, sőt, magaslatra helyeznek minket, bár a világ ebből semmit nem lát. Egyedül maradtunk az értékeinkkel és azok mentén elért óriási sikereinkkel. Munka alapú társadalom? Az új nemzedékeket ki vezette be a munkába és ki magyarázta el, hogy az emberi lét értelme? Csak botránkoztunk, hogy sok pénzt akarnak munka nélkül. Isten? Miről beszélünk? Legékesebb bizonyítéka a fiataloknak, hogy egy nagyon elavult sőt, emberellenes irányzatot akarunk rájuk tukmálni, ami csak a pedofília melegágya, míg a migráns pedofília csupán nagyra értékelt sokszínűség. Értékeink zöme nem értelmezhető a fiatalabb nemzedék számára. Még hogy nem tudtuk őket mozgósítani… Ezekkel az értékekkel?

4. A kereszt, a hit

A kereszt kitűzése a zászlóra kétélű fegyver. Aki vállalja hitét, számíthat, hogy alapállásból álszentnek könyvelik el, hát még, ha hibákat, bűnöket is vét el. Ez, ha párosul az elitképzéssel, miként a hazafiság esetén, akkor szinte kirekesztő is lehet. Bigott hívők szoktak ebbe a hibába esni, hogy magukat magaslatra helyezik, a nem hívőket meg megítélik. Ez sok kárt okoz nekik és a vallásnak is, még ha éppen feddhetetlen életűek is. Világosan kellett volna deklarálni, hogy nem vagyunk szentek, de törekszünk és megbocsátunk másoknak is a botlásaikért. Másrészt, elismerni, hogy más pártállásúak is lehetnek hívők és hazafiak. De az igazi hiba, ha nem támaszkodunk Istenre és mindent magunk erejéből akarunk megoldani és ezért lelépünk a neki tetsző útról. Ez emberi gyarlóság és sajnos követőink többsége sem bíz sok mindent Istenre.

5. Bűnöseink

Bűnösök a párt soraiban: sokan ebben látják a fő buktatót. Nem tesz jót mindenesetre, de a kritikusok között is rengeteg bűnös van. Minden hatalomra jutó csoportnak számolnia kell azzal, hogy a hatalom közelébe igyekeznek nagy tömegekben a méltatlanok. Nyilván nem egyszerű kiszűrni és az sem szerencsés, ha csak szenteket akarunk a pártba felvenni, mert a rablólovagok könnyen válhatnak ellenséggé is. És elég sokan vannak és elég zajosak is tudnak lenni. A kérdés, hogy lehet belőlük szövetségest csinálni, hogy lehet őket megtartani. De ha túl sok ilyen van, azok rossz a szokása, hogy talán még az igazi hazafiakat is kitúrják, elüldözik. Úgy járunk, mint a királyság, amely döntően a zsoldosokra épít a hazafiak helyett. A pénzért kiszorítják a hazafiakat, viszont, ha érzik a hadiszerencse fordulását, nyomban átállnak. Szükség van a zsoldosokra, de mekkora teret engedünk nekik?

6. Káderpolitika

Az én értékelésemben az egyik legfőbb hiba. Pedig már az MSZMP is ebbe bukott bele, hogy kényszeresen terelt be mindenkit a táborába, hogy csak ott van élet, anyagi és szakmai előrehaladás. Ezzel megerőszakolták a többre vágyó, akár kiváló szakmaiságú hazafiakat is, akik azért ezt nem feledték. Ahelyett, hogy nevelték volna őket lazább szövetségben. Ha a pozíciókban a pártállás dönt a szakmai és főleg, emberi kvalitások rovására, akkor az a párt a sírját ássa a kormányzati eredményességben és főleg a társadalmi elfogadottságban, beágyazottságban.

Bizonyára voltak jó szakemberek is fontos pozíciókban is, de nagyon sokat láttam, hogy szakmailag, emberileg kifogásolhatók, egy jó és nemes elgondolást nem, hogy nem tudtak megvalósítani, de kifejezetten utálatossá tették a szakma és a társadalom szemében. Ha valaki a rábízott nemes és jó ügyet a maga hasznára és ellenfelei, riválisai kárára használja, az nem csak, hogy a jót nem szolgálja, de azt elfogadhatatlanná teszi. Kevesen tudnak különbséget tenni a rendszer és az emberi megtestesítője között. Jó ügyek élére olyat kell állítani, aki hitelesen tudja azt képviselni szakmailag, de főleg emberileg, különben csak egy öncélú hatalomtechnikai eszközt látnak az emberek.

7. Kommunikáció

 Számomra szintén kiemelkedő problémakör. Azt szoktam mondani, hogy a kommunikáció hiányánál már csak a rossz kommunikáció károsabb.

Kommunikáció hiánya: számos nagy eredmény nem volt kellőképpen kikommunikálva és nem csak a kampányban. Nem elég egyszer, röviden közzétenni, elvárva, hogy mindenki azonnal felismerje annak jelentőségét. Miként az értékeinket sem kommunikáltuk eleget, így az eredményeinket sem. Hiába árasztották a médiák és a kultúrpolitikánk is az értékeinket, de a fő kérdések nem voltak igazán eladva: miért fontos a hazafiság, a nemzet tudat, miért fontos a család, a hit? Miért fontos a sport, akár az iskolában, akár a versenyszférában, a stadionok? Úgy viselkedtünk, hogy ezek az értékek eladják magukat, de egyáltalán nem így van.

Rossz kommunikáció: A gonosz nem válogat eszközeiben és a végsőkig provokál, hogy a jó útról letérjünk, akár a kommunikációban is. Ha úgy gondolom, hogy az alpáriságot, káromkodást, vádaskodást, rágalmazást viszonozni kell, akkor hiába érezzük „jogosnak” (szemet szemért), nem az, mert levisz a jó útról és a vesztünkbe visz, ahova halad az ilyen ellenfél is. Meglátásom szerint a világ rendje olyan, hogy az eszköz szentesíti a célt és nem fordítva. A vádakat, rágalmakat meg lehet és kell válaszolni normális tónusban is. Hasonlóképpen a kritikákat is. De nem szabad sem a védekezésre, sem a kritikákra tenni a hangsúlyt, hanem értékeink, eredményeink megértetésére és a reálisan, nem pedig túllicitáló ígérhető dolgokra. Mint minden tettünkre és gondolatunkra tartom, a szeretet és alázat az az ösvény, ami megtart a jó úton.

8. Felsőbbségi érzés

Akik nem rajongtak az értékeinkért, azokat megvetettük, fennhéjázóan botránkoztunk és nem gyógyítandó világtalanoknak kezeltük őket. Ha templomjáróként megköpködök egy ateistát, azzal nem fogom őt megnyerni sem a hit útjára, sem hogy egy közösségbe kerüljön velem a közösség és saját maga javára. Kiváltképp nem sikerült ezt a pedagógus szakmával megértetni… Egy ateistának is el kell tudni magyarázni bizonyos dolgokat, hogy miért az a követendő. Ha a hitet erőltetem, abból ellenállás és botránkozás lesz, mint a vasárnapi boltbezárás. Azt kell elérni, hogy a vásárlók zárják be a boltokat, hogy nem mennek oda az Úr napján! Nekünk az értékeinkhez, hitvallásunkhoz tömegeket kell nevelni, különben elvész a bázisunk. Miért válasszanak olyat, akinek értékeivel nem tudnak azonosulni, pedig az életet és a békét jelentik az egyén és a társadalom javára? A felsőbbségi érzés egyik válfaja a luxizás, amit nem is kell magyarázni. A kevélyeket nem kedveli Isten. A régi arisztokráciának is volt luxizó és szolgáló része. Ha nincs meg, hogy a vagyon felelősséggel jár a köz javára, akkor érthetővé kell tenni.

9. Az erő forrása

Nem a botránkozásban, nem az acsarkodásban, szemforgatásban, kővel dobálásban, hangerőben és erőszakosságban rejlik, hanem, aminek birtokában is vagyunk, egy koherens stratégiának, ami szolgálja értékeinket és hitünk szerint az egész nemzet érdekét. Nem lehet a gyűlölet, harag, ítélkezés és felsőbbrendűség a forrása, mert az nem igazi erő, az csak indulatot generál. Az összefüggő, mindenre kiterjedő stratégia nyugalommal, méltósággal és megbocsátással párosul, a kitartással és állhatatossággal, türelemmel.

10. Szeretetben való kitartás

Pál mondja, hogy szeretet nélkül a legnemesebb cselekedetek sem érnek semmit: „ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem” 1Kor. 13. 3.). Ahol a szeretet, ott Isten. Amit nem szeretetből teszünk, azt Isten nem áldja meg, mert nincs benne. Még az ellenségeinkkel is szeretetben kell harcolni. Hívőknek, nem hívőknek ezt szívesen kifejtem, hogy a lehető legjobb stratégia. Az Írások mondják szintén,” Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak” (Zsolt. 127. 1.). Tehát, minden értelmetlen, amit nélküle, azaz szeretet nélkül csinálunk. Nem lesz se győzelem, se jóból több a világban. Pedig ilyesmit Miniszterelnök Úr is szokott pedzegetni, de a csatazajban ezt senki nem hallotta már.

Fenti oknyomozásom nem ad minden kérdésre választ, viszont, ha nem keresünk rá megoldást vagy egyáltalán nem is számolunk velük, akkor egyszerűen kimegyünk a divatból, ami rosszabb, mint egy vereség.

2026. június