Nagyböjt

Nagyböjtben vagyunk. Miről szól ez? Milyen értelmet adhatunk még neki? Csak magunk önmegtartóztatásáról szól?
Még Istentől távoli életemben, bár keresve jót, rosszat, megtapasztaltam nélkülözést anyagiakban, lelkiekben, mégis mindig voltak dolgok, amire futotta, amivel örömöt szerezhettem magamnak a mindennapi túléléshez. Idővel rájöttem, hogy ha ezeket az örömöket megtartóztatom, kiváratom, akkor nem csak ezek meguntságát kerülhetem el (ami igen gyakran előáll, ha könnyen szerezhető és ezért szürkülő örömről van szó), de valami többlet öröm, jóérzés keletkezik. Ezt természetesen nem böjtnek neveztem, inkább egy kis praktikának tartottam, amivel nehéz időkben is részesíthettem magam valami jóban.
Mi is a böjt? Sokak által, megszokásból, neveltetésből, mintegy egyházi parancsnak tekintett önmegtartóztatás. Olyan, mint az iskola, nem annak tanulunk, így a böjtöt sem az egyház kedvéért tartjuk. Egy önként vállalt megpróbáltatás, ami alatt legtöbben a hús változó mértékű elhagyását tekintik étrendjükben. Mélyebben szemlélve a dolgot, a böjt valami számunkra örömteli, kedves dolog időleges kerülését jelenti. De miért is? Bármely kedvtelésünk felhagyása vagy csak annak kísérlete segít áttekinteni életünket, mennyire vagyunk rabjai az anyagi világnak, milyen mértékben tudunk tőle elszakadni, mekkora szerepe van szükségleteinknek életünkben. Miért is érdekes ez? Minél jobban elmerültünk az anyagiakban, annál nehezebben vesszük észre Istent, annál kevésbé figyelünk rá! Hogy ez miért is probléma, azt itt most nem is taglalnám, lényeg, hogy nélküle semmik vagyunk, hideg sötétség vesz körül, stb.. Minél többet figyelünk rá, minél többet engedünk át életünk kormányzásában, annál nagyobb áldásban részesülünk.
A böjtnek lehet rengeteg tárgya, ezért, már a böjti fogadalom kitalálása is jellemformáló, komoly térképező munka, hol vagyunk leginkább rabjai az anyagiaknak. Csak anyagiakról van szó? Rengeteg formája van a szenvedélyeknek, kötődéseknek: szerencsejáték, kellemesen zsibbasztó szappanoperák, pletykálkodás, vásárlás, stb.. Elgondolkodva rájöhetünk, hogy mennyi rengeteg dolog van az életünkben, amit igen nehéz lenne felhagyni akár időlegesen, pár hétre is! A dolog másik fele a térképezés után, hogy mennyi erőt is tudunk erre mozgósítani? Ez is támogatja önismeretünket, segít fetárni erőnlétünket a kísértésekkel szemben. Reálisan felmérve, olyat adjunk fel, amihez erőnk is van. Már ez is mutatja, milyen erőnlétünk van, mennyire tudjuk az anyagiakat feláldozni, hogy helyette Istenhez forduljunk.

A böjtnek rengeteg területe létezik: étel, szórakozási formák, szenvedélyek, vásárlás, ruházkodás... Bármelyikhez lehet olyan komoly kötődésünk, ami Istenről képes elfordítani tekintetünket.
Lehet-e a böjtnek egyéb célja? Önmagában ez a „gyakorlat” is komoly jelentőséggel bír. Megerősítheti, több tartalmat vihet bele, ha imaszándék is társul hozzá, mint például, ha elkerülhetetlen szenvedések részesei vagyunk értelmet adhatunk annak, ha felajánlást teszünk Isten dicsőségétől kezdve akár házasságunk megjavulásáig, bárminek.
Mi egyebet hordoz még a böjt? Ne csak magunkkal foglalkozzunk, mikor a lemondás művészetében gyakorlatozunk. Gondoljunk azokra is, akik a mindennapokban komoly lemondásokkal küzdenek. Gyakoroljuk feléjük a felebaráti szeretetet! Segítsük őket! Nem okvetlenül alamizsnával, de ajándékokkal, jószándékú ötletekkel, munkalehetőséggel, szeretettel!
Végül: Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók!.... Mt 6,1-6.16-18.

2015. február