Bármily meglepő, napjainkban is vagyunk számosan ebben a titkolt vagy kevésbé rejtett igyekezetben. Ezért is kaphattam minap erre vonatkozó érdeklődést. Ezek boldoggá tesznek mindig, mert minden útkereső, kétkedő vagy kötekedő kérdés lelkesít és azzal tölt el, hogy azokat hetente magunktól kellene mindig feltenni és megválaszolni. Miként tuszakolhatjuk be hétköznapi gondjainkba, bajainkba, rohangálásainkba Jézus üzeneteit, intelmeit, hogyan tarthatnánk szem előtt minden lépésünk során?
1 Ha isten jó helyen van életedben, akkor minden jó helyen lesz.
Kedvenc mondásom, nem tudom, kitől, de gyakran találkozni vele. Ezt nem győzöm eléggé megerősíteni. Ehhez meg kell tapasztalni akár a kísérletének a tapasztalatát, ha csak egy próbát teszünk. Ez a stratégia a bálványok, álistenek ellen nyújt hatásos védelmet, nehogy bármi is fontosabb legyen, mint Isten, mert akkor egész életünk romba dől és másodlagos szinte, hogy Isten nem kedveli a bálványimádókat. Jellemzően, ha az ember éppen nem a létéért harcol, akkor támadnak új istenei. Sajnos, ez az emberi alaptermészet, ezzel mindig számolni kell! A jólétben sokkal inkább Istenbe kell kapaszkodni, mint balsorsban, amikor önkéntelenül is tesszük!
2 Hogy lehet időt szorítani Istenre?
Egykoron kapott emlékezetes csodálatos kérdés! Isten az időnek is ura. Aki időt szán rá, annak kamatostul visszafizeti, pl. azzal, hogy rengeteg haszontalanságtól kigyomlálja életét és ezáltal a legfontosabbakra bőségesen marad ideje! Ezt magam is alá tudom támasztani. Minél több az Isten életemben, annál több az időm! Mire megérkezünk, üt az utolsó óránk, mégis végtelen időnk lesz, mert már csak a legfontosabb marad!
3 Imádkozz naponta fél órát. De, ha nincs időd, akkor egy órát!!!!
Ide kívánkozik Szalézi Szent Ferencnek ez az aranymondása. Zseniális! Ha nincs időnk, akkor pláne körül kell tekinteni, hogy mi az a sok fenyegető haszontalanság, ami elveszi azt, főleg a fontosaktól! Az időhiányban szenvedő embereknek szoktam mondani: ha még nem vagy túl az első infarktuson vagy nem tanultál meg bánni az idővel, akkor még nem volt sosem igazán sok dolgod! Ebben is Isten, aki megsegíthet egyedül!
4. A világ Istenen keresztül ismerhető meg! Elvégre, mint teremtője, Ő ért hozzá a legjobban és legfőbb szándéka, ajándéka, hogy velünk megismertesse Magát!
Egy nagyon mély és átfogó megközelítés. Ha Istent tanulmányozzuk, akkor Őt, rajta keresztül az egész világot, történéseit, magunkat és az embereket fogjuk egyre jobban megismerni, megérteni és ezért megszeretni, mert egyre inkább Isten szemével fogjuk látni. Ezért egyre jobban meg fogjuk érteni és szeretni Őt és a hiteles képviselője tudunk lenni a világban, miközben a boldogságába és üdvösségébe juthatunk. Nélküle a világ, a történések, az emberek, magunk, Isten, minden érthetetlen lesz, ezért elutasítjuk és képtelenek leszünk szeretni mindezt.
5. Napi rendszeresség
Minden tudás, készség, zene, nyelv, sport, bármiféle tudomány puszta megszerzése nagy munka, de nem elég. Naponta gyakorlást, frissítést igényel, akár csak 5 perccel is, hogy szinten tudjuk tartani. Egy nagy zongoristánk, karmesterünk mondta: „Ha egy napot nem gyakorlok, észreveszem, ha kettőt, észreveszi a szakma, ha hármat, a közönség is.”
Kevés ember ismeri azt az élményt, ha csak naponta 5 percet foglalkozik valamivel, az mit tesz vele, mondjuk 10 év alatt. Ha hetente négyszer fut 5-10 km-t, bizonyosan le tudja futni a marathont 3-5 év múlva minimális rövid felkészítéssel. Gyakran szoktam mondani, ha naponta 5 percet Istennek adnak, 5 év múlva megváltozik a világ és saját maguk. A rendszerességet nem pótolja az évi egyetlen lelkigyakorlat egy hete. Többet ér a mindennapi öt perc ima vagy Szentírás olvasás
Ha elhagyjuk a napi rendszerességet, Isten annyira tapintatos, úgy eltűnik éltünkből, még az emlékét is kitörli. Velem háromszor történt meg. Negyedszerre már nem hagytam és 10 körömmel belekapaszkodtam, azóta nem engedem el a napomat nélküle. Boldog ember vagyok, életem legnagyobb dobása, hiába a világ gyakran siralmas volta.
6. Ha már Szentírás…
Szó szerint értendő, hogy ÉLŐ IGE! Aki ezt nem látja, az nem foglalkozott még igazán a Szentírással, aki megéli, az "függővé" válik. Folyamatosan az olvasóhoz szól, személyesen és az élethelyzetére. Ha éppen ezt nem látjuk meg a felütött oldalon, akkor elmélkedjük, imádkozzuk meg az olvasottakat és le fog esni a tantusz. Válaszol és abból fogjuk felismerni, megérteni és megfogalmazni a kérdésünket, ha nem lett volna még hozzá!
7: Ha már függőség…
Felvetették nekem, vajon nem lehet ezt túlzásba vinni? Nem egy függőség ez nálam? Legyen az, volt már dolgom függőségekkel. De nézzük meg azok gyümölcsét! Mind romba dönti az emberek életét. Isten ezt tenné? Egyébként, milyen függőség, amiért naponta "áldozatot" kell hozni? Az alkoholista reggel azért kell összeszedje magát, hogy nyissa már ki az üveget? Nekem lehet Isten is és a futás is függőség, de bele kell tegyek egy kezdeti energiát mindig, még ha már évek óta rendszeres is az életemben. Akkor is a döntésem nem kényszer, hanem nekem kell beletenni az erőfeszítést, még ha egyre kisebbre is van szükség. Áldom a gyümölcseit!
De a hit is lehet bálvány, függőség! Például sietek a templomba, ezért nem állok meg segíteni az elesett emberen. Miként a farizeusoktól is elpusztulhatott mindenki szombaton, átléptek fölötte. Az függőség, mert kényszeresen a misére törekszem. Az nem egyenlő Istennel. Ott találkozhatunk Istennel, ha már hétközben nem foglalkoztunk vele. De bárhol másutt is, ahol pedig éppen neki van szüksége ránk! Egyszer, futás közben az irgalmas szamaritánus történetén elmélkedtem és elfutottam egy földön ülő ember mellett. Pár méter kellett, hogy rádöbbenjek, ezt az elmélkedést, lelkigyakorlatot el kell engedjem, mert valósággá vált a történet! Ezzel visszafordultam a lábát fájlaló szenvedőhöz.
8. A nehezebbiket válaszd!
De a mindennapi helyzetekben, hogy tudunk Jézus útján maradni, anélkül, hogy folyamatos imádságban lennénk, pedig ez a cél többek szerint és szerintem is? Egy kedves, sok értékeset fáradhatatlanul tanító atya mesélte, hogy gyermekkorában apjának az volt a vezérelve, ha két út áll előtted, mindig a nehezebbet válaszd! Ezzel kiterjedt teológiai ismeretek nélkül is közel juthatunk Jézus ösvényéhez!
9. Szeretet és alázat: Már régóta ismételgetve emlegetem ezeket, mint lelki műszerfalunkon lévő kijelzőket. Minden pillanatban lessük ezeket, mint autóvezetés közben a sebesség és fordulatszámmérőt! Amilyen szinten vagyok szeretetben és alázatban, annyira vagyok Jézus nyomában. Természetesen az ijedség, támadások, félelmek, kísértések, vágyak rendre kilendítenek, ez alaptermészetünkből fakad. De lényeg, hogy figyeljük a mutatókat és ellenkormányozva térjünk vissza a normál tartományba!
10. Imádkozz mindenért!
A Mária rádióban beszélgettek egy idős, reszketeg hangú atyával, aki valahonnan, nagyon mélyről sóhajtott fel, feledhetetlen hitelességgel, hogy: "…még vannak emberek, akik nem imádkozzák meg, mielőtt valamibe belefognának!". Ezt olyan mély megdöbbenéssel, együttérzéssel, fájdalommal, hitetlenkedéssel és értetlenséggel sóhajtotta az éterbe, hogy soha nem felejtem el. Teljesen átéreztem a fájdalmát, mert ismerős volt az érzés, mert ugyanez szakad fel belőlem, mikor azt látom, hogy emberek vetik bele magukat valami harcba vagy döntésbe anélkül, hogy akár egy tizedmásodpercre megállnának azt megfontolni, térben fél méterrel előbbre tekintve vagy időben csak egy nappal előre- vagy visszagondolva! Inkább kizárólag a pillanatnyi benyomásokra, félelmekre és vágyakra hagyatkoznak.
2025. január
Be the First to Comment