Metamorfózis

Teljes átalakulás. Gondoltuk már igazán végig egy lepke életét, kifejlődését? A petékből kikelő virgonc hernyócskák nem mindenkinek a kedvencei, de sokan meglepődnek felismervén, hogy milyen csodaszép pillangókká válnak. Ezért talán megbocsátják nekik hernyó létüket. Az a rész azért inkább nem népszerű. Mégis érdemes belegondolni. Megszületik egy ilyen kis hitvány, puhatestű, védtelen kis lény. Van egy előírt útja. Rágcsálnia kell növényi leveleket, hogy gyarapodjon. De tudunk róla, mit is eszik? Valahogy tudja, mi való neki. Persze ebben van egy kis segítség is, általában mamájuk oda rakja a petéket, ahol az ő táplálék növényük van. Mást nem eszik. Kínálhatjuk a legzsengébb, illatos növényi csemegéket, csak azzal él, ami számára elő van írva. Ezen gyarapszik, míg el nem jön az idő. Ekkor, mint mi sem természetesebb, élve eltemetkezik. Gubót sző egy félreeső helyen és meghal. Mi játszódhat le egy ilyen hernyónak a tudatában, ha van ilyen? Miért oly természetes neki, hogy élve eltemeti magát? Meg is hal az addigi életének. Búcsút int a finom leveleknek, amelyeken cseperedett. Ha ilyenkor felbontjuk a gubóját, egy halott hernyót találunk benne. Ha később bontjuk ki, akkor azt láthatjuk, hogy
a hernyó bőre felrepedt és alatta egy fényes, barna báb tűnik elő, mint egy koporsó. Ez a hernyó úgy meghalt, hogy annál jobban nem is lehet már. Szövetei feloldódnak, elfolyósodnak a hernyóbőr alatt. Még saját koporsóját is elkészíti a bőr alatt. Ha ekkor felbontjuk e bábot, benne szétfolyó anyagot találunk, ami nem emlékeztet semmilyen szervezettségre. Mégis, ha eljön az idő és felreped a koporsó, akkor fokozatosan egy csodával ragyogó lény jön elő, ami már nem is emlékeztet a hernyó létére és nem is éli azt az életet többé.
Mostanában jutott eszembe, tudja-e a hernyó, amelyik megszokott, csodálatos és gyümölcsöző kis világát otthagyja, látszólag a halálba megy, akkor mi történhet vele? Tudnánk mi ilyet produkálni? Tudnánk meghalni számunkra most éppen roppant fontos vagy élvezetes dolgoknak, hogy egy másik életre szülessünk újjá?
Keresztény hitünk és egyházunk alapja Jézus feltámadása. Erre rengeteg írott emlék van és kísérlet is a cáfolatára. Most nem a múltban szeretnék vájkálni, mert nem tudnék és nem is akarnék bizonyítékokat sorolni. A mai világban keresem és látom a feltámadást. Volt olyan élményünk, hogy volt valami veszteségünk, vagy valami, amit elengedtünk, esetleg nem is jószántunkból, utána egy újjászületésen mentünk át? Nem biztos, hogy sokaknak adatott ez meg, de akiknek igen, azok megélhettek egy-egy feltámadást. Jézus feltámadását élhettük meg. Ezért nem kell ezer évekre visszakotorásznunk, mélyen földbe áskálódni, mert mindennapi
életünkben van meghalásunk és feltámadásunk, ha úgy állunk hozzá. Az elmélet, teória legékesebb bizonyítéka a gyakorlati megfigyelés. Ezt mindenki megtapasztalhatja, aki akár csak kísérletet tesz Jézus követésére a Keresztúton. Aki felismeri, sőt felveszi keresztjét, és meghal addigi életének vagy akár csak annak egy apró, elhanyagolható részének, az megélheti a feltámadást!

Cseppben a tenger, mondja a régi zseniális mondás, ami ma komoly, önálló tudományág alapja. Ez a tudomány a mintázatokat keresi különböző szinteken és felismeri azok ismétlődését. Mint például a hópehely, melynek apró részletei nagyon hasonlítanak a hópehely egésze által mutatott mintázathoz. Vagy a hegygerincek szabálytalanul is szabályos vonulata, melyek apró részleteikben is ugyanezt mutatják. Ez a feltámadásra is vonatkoztatható. Jézus keresztútját és feltámadását kisebb, nagyobb súllyal magunk is megtapasztalhatjuk életünkben. Ennek azonban csak egy módja van, ha az élethelyzeteinkbe Jézus módján illeszkedünk bele. Erre egy gyakorlati példa: egy kanyoningnak nevezett kalandtúrán vettem részt, ahol pontosan elmagyarázták minden állomáson, miként cselekedjek, hogy túléljem azt a szakaszt. Döbbenetes volt, amint elképzelhetetlen helyzetekben (amibe egyébként eszembe nem jutott volna belemenni), feladva saját józan megfontolásomat, szót fogadva az iránymutatásoknak, túléltem sérülések nélkül a mutatványokat. Ehhez kellett persze jókora hit és bizalom a kalandtúra vezetője iránt, hogy a szó szinte szoros értelmében egy szavára a kútba ugorjak. Ez egy jó gyakorlat volt annak megélésére a fantasztikus élményeken túl, hogy mennyire vagyunk képesek bízni a számunkra elképzelhetetlenben, miközben látszólag életünket és testi épségünket kockáztatjuk.
Életünket, ha megvizsgáljuk, akkor mi is megláthatjuk, apró meghalások, áldozatok, szenvedések sorozata, amire adott válaszaink meghatározták, ha nem is a végkifejletet, de életünk további irányát. Lássuk meg a cseppben a tengert! Ismerjük fel apró, hitvány kis életünkben a jeleket, miként is működik Isten által teremtett világunk! Ha csinálunk egy ilyen leltárt, kirajzolódik, milyen hozzáállással jöttünk ki jól vagy rosszul, vagy éppen még ki sem jöttünk egy megpróbáltatásból! Egészen apró, kis kockázattal és téttel járó helyzetekben is megtapasztalhatjuk, az alázattal, magunk és szándékaink háttérbe vonásával, meghalásunkkal mik jönnek életünkbe!
Kicsiben könnyebb kipróbálni a dolgokat, mint nagy, mindent eldöntő kérdésekben. De tanulmányozni mindenképpen jobb, mert nem vagyunk annyira érzelmileg érintettek. Bár, mint tapasztalhatjuk, időnként egészen apró dolgokban képesek vagyunk mindent borítani. Vegyük észre a kisebb és nagyobb kereszteket életünkben, próbálkozzunk a kisebbek hordozásával, hogy erőt, hitet és reményt nyerjünk az igazi nagyok felvállalásához!
Áldott Feltámadást!

2018. április