Kígyó sziszeg

Elég sokat foglalkoztam írásaimban azzal, hogy mennyiben vagyunk felelősek és mennyit tehetünk mentális, lelki egészségünkért? A depresszió, szorongás népbetegség, egyik pánikrohamból esünk a másikba, képzelt betegségektől szenvedünk, bizalmatlanok vagyunk másokkal, magunkkal és a jövőnkkel szemben.

Elég fájdalmas volt végignézni, miközben a mentális önvédelemről prédikálok, micsoda erőkkel támadják azt és esnek a védtelenek prédául. Pontosan úgy, ahogy a Szentírás írja: „Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen (1Pt. 5. 8.).

A keresztény kultúrkörben, ha még egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről, a nem hívők számára is ismert Ádám és Éva bűnbeesése, ami sokak számára nem több, mint egy rajzfilmrészlet, ami szólhatna akár bármi egyébről is, hogy mondjuk, tilosban jártak és megdézsmálták a szomszéd gyümölcsét. Adott tehát az elsőszülött, jóllakott napközis emberpár, akinek mindene megvan, amit gondos Teremtője szükségleteikre megteremtett, hogy teljes boldogságban, szenvedésektől mentesen éljenek. Fogalmuk nem volt róla, milyen, mikor valami hiányzik vagy félni. A tökéletes elkényeztetettségben még feladatuk, kötelességük, felelősségük sincsen, még a munka, megpróbáltatás, áldozat is ismeretlen számukra. Szinte egészségtelenül jól éltek.

Összehasonlítási alap nélkül halvány fogalmuk sem lehetett arról, hogy szinte minden értük van. Egyetlen korlát van csak előttük, amit nem szabad. Minden mást. Mert meghalnak. Amiről szintén nem lehetett fogalmuk. De ez az egyetlen dolog romba dönti mindazt, amit élvezhetnek korlátlanul.

Ebben a nagy jólétben, szinte véletlenül, csak úgy, bekúszik egy kígyó, ami nekilát fülükbe sziszegni.

Már micsoda dolog, hogy korlátot állítanak elétek akár csak egyetlen dologban? Szeret az ilyen, aki ezt megteszi? Korlátozza a szabadságodat? Kizár valami jóból, mert sajnálja tőled, irigyli vagy csak magának tartogatja? Micsoda szeretet ez, ami nem ad meg mindent? Egyébként is, milyen alapon tiltja ezt meg? Neked jogod van mindenhez, hiszen szabadnak teremtettek állítólag? Ha alanyi jogon jár neked minden, akkor ez miért lehet kivétel? Egyébként is, ugyan mit árthat neked, ha ezt megszeged? Egy harapás, egy korty, egy szippantás még nem a világ. Ki hallott még olyanról, hogy egy ilyen apróságba beleremegjen a léted, a jövőd, a biztonságod, a jóléted?

Nem derül ki az írásokból, hogy az emberpár mennyire volt hálás a sorsáért. Vélhetően ez teljesen természetes volt számukra, sem jobbat, sem rosszabbat el sem tudtak volna képzelni. Semmit nem kellett tenni érte, teljesen magától értetődő volt a Paradicsom minden szolgáltatása.

Tapasztalat híján miből tudták volna, hogy mit ad a szerető Atyjuk, akin kívül nincs más a teremtett világban, aki jobban szeretné, aki jobban megértené, ismerné őt és az egész világot és ezért jobban tudná, hogy mi jó neki és mi a veszélyes? Minden jót megad nekik és minden rosszat távol tart.

Mivel azonban szeretet az Isten lényege, az akarat szabadsága is ebből fakad. Az az egyetlen, ami ellen nem védhet meg minket. Aki hálát tud adni valamiért és ezért szereti a sorsát és azt, aki ezért tesz, annak nem merül fel, hogy tilosba tévedjen, ezért szabad akaratától is védetté válhat, amíg el nem fordul a Gondviselőtől, és inkább maga felé fordulva ad hitelt a sziszegésnek.

Mennyit láttam jó embereket és jó tetteket bemocskolni, befeketíteni és mennyit láttam szerecseneket hófehérre mosdatni. Esendőek vagyunk. Akinek nincs vértezete a mentális egészségének és ítélőképességének a megőrzéséhez, az elveszett. Nem képes saját döntésekre, még érzelmekre, gondolatokra sem, hanem annak a rabja, ahova helyezi a bizalmát, de egyáltalán amely sziszegést meghallgatja.

Néha megkapom, hogy eltakarom a szememet vagy rózsaszín szemüveggel nézem a világot. Nem, ugyanazokat az információkat fogadom be, mint mások, de valóban van egy árbocom, amibe kapaszkodva állok ellen az érzelmeknek, nehogy azok befolyásolják döntéseimet. De legfontosabb, ha fel tudom ismerni, mi a forrása az üzenetnek. Miként a bárány is meg tudja különböztetni a jó pásztort a rablótól, hogyan ismerjük fel a kígyó sziszegését? Melyik a kígyó sziszegése és melyek Isten szavai? A kevélységemet csiklandozó, azt erősítő szavak félreérthetetlenül a gonosztól jönnek, míg az ellenében Isten szólít, kétségtelenül azzal a céllal, hogy magunk helyett Őt tegyük életünk középpontjává. Már ez az állítás is megoszthatja az olvasókat, miért is kellene magunk helyett Istent felemelni? Ez pedig jelezheti azt is, mennyire tudunk ellenállni a sziszegésnek.

Mikor azt halljuk: Te többet érdemelsz, neked jogod van, ez igazságtalan veled szemben. Több szeretetet, elismerést, fizetést érdemelsz, de inkább fenyeget a világ, az emberek. Nincs reményed a boldogulásra, dicsőségre, sikerre, amit pedig megérdemelnél, mert olyan tökéletes és kiváló vagy. Élj csak a mának, mert nem érdemes kockáztatni, nem biztos, hogy megéri a munka, az áldozat, mert nem ismernek el, kihasználnak, átvernek, meglopnak. Ezt mind nagy biztonsággal a gonosznak tulajdoníthatjuk, márpedig ezek nem ritka üzenetek akár szeretteinktől, akár belsőnkből.

De ha olyat hallunk, hogy: Ne a pénzért dolgozzál, hanem másokért, az alkotásért! Áldozd fel magad másokért, még az ellenségeidért is! Szeressél mindenkit, még ha gyűlölnek, bántanak is! Mondj le róla, hogy tiszteljenek, értékeljenek, mesternek vagy akár csak jónak mondjanak! Rengeteg olyan üzenet van, amit az Úr mond. Ezek hozzá vezetnek.

Jézus kísértései mind arról szólnak, hogy használja a hatalmát maga javára. A sátán a kövekre mutat, mikor böjtöl, éhezik, csináljon kenyeret. Amikor nélkülözik, megkínálja a világ minden kincsét, mikor testiségében gyenge, használja hatalmát és ugorjon le a toronyból. Még a keresztről sem száll le, pedig ott is a sziszegés, használd a hatalmadat és szabadítsd meg magad! Péterből is a kígyó szól, mikor felháborodik jövendölésén, márpedig Jézus nem lehet áldozat!

A gonosz el akar szakítani a halálba az Atyától, aki az élet. Az Atya pedig az országába vezető utat mutatja. Nem csalogat, nem csábít, de kínálja a nehezebbik választást. A paradicsomi állapot helyreállítására azzal a különbséggel, hogy mi már tudjuk, milyen nélküle, tudjuk, milyen, mikor a magunk vagy a gonosz akaratát követjük. Ezáltal képesek leszünk folyamatosan hálát adni és az Atya szeretetét viszonozni.

A tékozló fiú is ezért különb az el sem induló testvérénél és ezért boldogabb, hálásabb és odaadóbb.

2026. május