Keresztjeink hűségesek

Egy ismerősöm gyermekkorában fontolgatta, hogy esetleg orvosnak kéne lennie felnőtt korában. Nem túl nagy filozófiai mélységekkel gondolta ezt végig, mindenesetre fontos szempontok fordultak meg kis fejében. Tehetségeiről, talentumairól sok fogalma nem volt, egyedül az élővilág és működése az, ami figyelmét foglyul ejtette és érdekelte feltűnően az átlagosnál jobban. Az orvoslást igazából ismeretlen dolog juttatta eszébe, de elég hamar elintézte azzal, hogy nem képes a felelősségvállalásra. Elborzasztotta ugyanis az a kockázat, hogy egy embernek a jóléte, egészsége, netán halála múlhat rajta. Erről egyébként akkor még semmi fogalma nem volt, még senkiről sem tudott, hogy meghalt volna, de valamiért élő volt számára ez a fogalom. Természetesen arról sem volt sejtelme, mekkora felelősséget és hogyan tud hordozni, inkább arról volt szó, hogy nem igazán szeretett volna ilyen terhet felemelni. Az élet úgy hozta, rá kellett ébredjen, alighanem sokkal több felelősséget tud vállalni és viselni, mint a sokaság. Sőt, ezzel a kereszttel jutott el oda, ahova másként nem juthatott volna el.