A minap régi ismerősömmel beszélgettem. Az eszmecsere során olyat találtam mondani, hogy Isten szemével kellene látni a világot. A telefonban mély lélegzet volt a válasz és hallani véltem a fenőkövet végigszaladni a palloson, amellyel az ítélet fog reám lesújtani. Mivel gyakorlott elítélt vagyok, hiszen sűrűn találok olyat mondani, amin szívesen botránkoznak, ha másért nem, hát azért, mert nem értik vagy hosszabbra sikeredett, mint egy tőmondat. Ilyen világban élünk, látatlanban ítélkeznek a népek, még olyan könyvet is kidobnak, amelyeknek még a roppant rövid címét sem értik, ezért olyan, mintha nem is lennének betűk a borítóján. Már előzékenyen igazítottam a galléromat az ítélet végrehajtásához, de azért utolsó szó jogán elébeszaladtam a suhintásnak. Tudom, ez az állítás már végképp mindennek a teteje, hogy embernek ilyesmi igyekezet megforduljon a fejében, de azért gondoljuk is át, mi van mögötte.
Eleve ez a biztatás nem az én találmányom. Már nem emlékszem ki(k)től hallottam, de bizonyosan nem a bulvársajtóban. Olyanoktól, akiket nem illik megítélni, bár napjainkban olyan földi halandó nem létezik. Legalábbis, viszonylag szűk, de bővülő körben ítélik meg azok, akik szerint az egyház emberei csak ingyenélő semmittevők. Ebben nincsen semmi különös, mert manapság bármely szakma megkaphatja ezt a billogot.
Van másik, talán kevésbé botránkoztató intelem bizonyos körökben, hogy aktuális döntési helyzeteinkben gondoljuk el, vajon Jézus mit tenne a helyünkben? Ez már emészthetőbb, mert sok halandó Jézust nem feltétlenül azonosítja Istennel, sem Fiával. Egyébként, játszásiból ez igen érdekes gyakorlat lehet. Ehhez persze, viszonylag ismernünk kellene a történeteit és tanításait.
Minél többet tanulmányozom azokat és minél inkább próbálom azokat összevetni a való világ történéseivel, rendjével, annál inkább láthatóvá válik, hogy sokszor szinte érthetetlen és ellenkezőjét javasolja, amit a józan paraszti ész vagy éppen tudósnak gondolt emberi elme diktálna. Mégis felsejlik, hogy Ő az, aki a világ valódi és nem csak vélt rendjéhez legjobb igazodást mutatja be és tanítja. Még a látszólagos ellentmondások is egymást erősítő állításokká válnak tüzetesebb tanulmányozás után.
Tanításai és tettei nem töltetnének meg egy könyvtárat, mégis a teljességet hordozzák, mert annyira egy irányba mutat minden. Azt mondanám, a terjedelémesebb leírás csak nehezítené meglátni azok eredőjét, irányultságát. Mi is minden Jézus történetnek és tanításnak a közös nevezője? A legfőbb parancs, a szeretet parancsa. Az Atya és a felebarátaink szeretete. Ez a világ legegyszerűbb és legfontosabb, minden egyéb szabályocskát elhomályostó törvénye, ami egyben a világ rendjéhez való igazodást is segíti. Megszabadít a balgaság és a bűn koloncaitól, egyúttal bevezet Atyánk országába, az örök életbe.
Aki a szeretet parancsokat meg tudja valósítani, az Isten szemével fogja látni a világot. Ez persze nem jelenti azt, hogy Isten gondolkodását átlátjuk, mindenesetre a világban sokkal több dolgon felismerhetjük keze munkáját, a szeretetét és az irgalmasságát, mint akinek a szeretet szó az ego-jának kényeztetését jelenti.
Az utolsó szó elmondatott, az ítélkezőktől nem várok kegyelmet, de hálás vagyok, hogy átmorzsolgathattam védőbeszédemben ezeket a gondolatokat.
2024. április
Be the First to Comment