Fejlődés

Általában a fejlődés, fejlettebb kifejezések alatt azt értjük, hogy valami jobb vagy
jobb lett. Mint genetikus elgondolkodtam ezen viharos napjaink láttán. A fejlődés
az evolúciós, törzsfejlődési tanok kapcsán úgy határoztatik meg, mint „minőségi
változások sorozata”. Ez ütötte meg a szememet, hogy ez nem garantálja, hogy
valami „jobb” lesz, hanem csak valami minőségileg, lényegileg változik, átalakul.
Egyébként is, mi a jobb? Nézőpont kérdése. Még ha maradunk a törzsfejlődésnél,
akkor is nehéz ebben ítélkezni. Általában a kifinomultabb, a környezetre differenciáltabb
választ adó szervezeteket ítéljük fejlettebbeknek. De van egy praktikusabb
oldala is. Függetlenül az életformák eleganciájától, a lényeg az, hogy mit bizonyított
a Föld története során? Vannak életformák, amelyek évmilliók, ha nem százmilliók
óta változatlan formában még itt vannak közöttünk. Azután vannak fiatal,
ígéretes változatok is, akik versenyképesnek látszanak, de még igazolniuk kell ezt
pár ezer, millió év túlélésével. Az ember viszonylag fiatal versenyző, igazából néhány
százezer év emelte ki az élővilágból. Robbanásszerű karriert futott be, egyre
nagyobb hatást gyakorolva a környezetére, nagyobbat, mint eddig bármely más
faj. Ez jó vagy sem, azt szerintem rövidesen meglátjuk.
Közelebbről nézve az emberi fajt és fejlődését, itt van a tudományos-műszaki-
technikai fejlődése. Folyamatosan ostrom alatt vagyunk az új technológiák által,
akár szakmánkban, akár civil életünkben. Vegyük észre azonban, hogy minél tovább
haladunk a természet „leigázásában”, akaratunk szolgálatába állításában, annál több
bajunk van és annál boldogtalanabbak vagyunk. Az anyagi világ megismerésében,
kihasználásában minél messzebb jutunk, annál nagyobb a gőg, a hiedelem, hogy
mi vagyunk a világ urai. Pedig még az anyagi világ birtoklásában is gyakran pofára
esünk, mivel annak összetettsége gyakran meghaladja a tudományunkat. Rövid
távú sikerek után mind több baj zuhan a nyakunkba. Ettől függetlenül elhitetjük
magunkkal és a laikus társadalommal, hogy minden az ellenőrzésünk alatt van, holott
a világ lassan élhetetlen lesz a környezeti vagy háborús katasztrófák miatt. Sajnos
az ember az anyagi világra koncentrál egyre jobban, miközben magát és tényleges
boldogulását elhanyagolja. Boldogságát ma a javakban, a technikai csodákban, az
orvoslás fejlődése által sejtetett örök életben keresi. Mindez pedig „csak” pénz kérdése.
Ez lett a modern kor boldogulásának kulcsa. Lassan körvonalazódik csak, hogy
hiába a pénz, az anyagiak teljes körű birtoklása, a boldogság még mindig távol van!
Pedig Jézus megmondta: Isten országa köztünk van! (Lk. 17, 21). 

Jézus sok üzenete csakúgy, mint Isten szándékai, sokszor nehezen értelmezhetőek,
ami nem csoda, mivel az ember a maga világképével barkácsol a túlélés reményében,
attól nehezen elszakadva.
Pedig ma, a modern világban szavai még súlyosabbak lehetnek. Nem az anyagi
javak, nem az új technikai kütyük, nem az internetes kapcsolattartás hozza a
boldogságot, Isten országát, hanem az közöttünk található meg! A modern kor az
anyagiakra, a technikai dolgokra tereli a figyelmet, hiszen el kell, hogy adja azokat.
Az emberi kapcsolatokra semmi nem ösztönöz, attól inkább eltávolít. Elhiteti
velünk, hogy közösségben élünk, pedig ezek csak „virtuális” kötelékek. Az élő, személyes
érintkezések és az internetes pötyögtetések közötti különbségekről könyvet
lehetne írni. Tapasztalataink lehetnek arról is, hogy milyen a tévén koncertet,
meccset, filmet egyedül nézni és milyen ez a helyszínen, társaságban. Az ember
közösségi kapcsolatokban tud örömöt találni. Akik csak az anyagiakat kergetik, de
nem szánnak időt szeretteikre, barátaira, közelebbi, távolabbi kapcsolataikra, távol
vannak ettől. Gyakran félnek az idegenektől, az ismeretségtől, minden változástól.
Persze, minden változásnak van kockázata, de ha ezt nem vállaljuk, kizárjuk magunkat
az életből. Természetesen sok közünk és felelősségünk van abban, hogy
Isten országa vagy maga a pokol valósul meg emberi kapcsolatainkban. Szeretettel
és alázattal közeledve a másikhoz még a „nehéz” emberek is kezelhetőbbé, sőt, szerethetőbbé
válhatnak.
Karácsony közeledik, állítólag a szeretet ünnepe, kényszeres ajándékozási kampány.
Rengeteg fölösleges, haszontalan cikk kerül a fa alá. Pedig, mit is ajándékozhatunk
különbet egymásnak, mint egy darabkát Isten országából: szeretetet!
Anyagi, dologi ajándékok helyett ajándékozzunk valódi szeretetet! Például odafigyelést,
meghallgatást, „elviselést”, türelmet. Adjunk szeretetcsekket! Egy vagy
több órát az életünkből, amit a másik tetszése szerint felhasználhat: beszélgetésre,
segítségre, törődésre, „elviselésre”. Minden anyagi, dologi ajándéknál nagyobbat
nyújthatunk! Szeretetet, türelmet, elfogadást, közös programot. Az ajándékozás
jól felfogott értelemben roppant önző dolog lehet. Hiszen egy jól eltalált ajándék
esetleg legalább annyi örömöt okoz nekünk, mint a megajándékozottnak. Nosza,
legyünk önzők! Szerezzünk örömöt magunknak mások ajándékozásával! Ezzel
könnyíthetünk lelki terheinken is, amivel szintén magunkat lephetjük meg. Járjunk
kedvében ellenségeinknek, irigyeinknek, rosszakaróinknak!

2015. december