A búzaszentelés szertartását (latinul litaniae maiores) a katolikus egyház Szent Márk napján (április 25.) végzi, melynek keretében a határt, a búza- és a gabonaföldeket áldják meg.
A búzaszentelést egyre inkább valami szép hagyománynak tartják, mint valami régi szokást, aminek ma nincsen semmi jelentősége. A világ jobb sorsú felén a mindennapi kenyér teljesen természetes, magától értetődő. Nem csak a túltermelés miatt, hanem azért is, mert a társadalmaknak ma már a "fejlődésnek" köszönhetően olyan kis része érintett az élelmiszer alapanyagok megtermelésében, hogy már szinte ismeretlen ez a munka. Aki ebből él, annak ez egyáltalán nem magától értetődő folyamat. Olyan áldott helyen élünk, ahol 15 millió embert is el tud tartani a mezőgazdaság. Életfontosságú élelmiszereinket is olyan bálványok árnyékolják be, amelyek teljesen eltorzítják megfelelő értékelésüket. Ezért sem gondolja senki azt, hogy ezért hálát kellene adnunk vagy áldást kérni hozzá. De azért csak figyeljünk oda a gabonaárak, a takarmányárak, a műtrágya árak alakulására! Mindennapi kenyerünk nem csak attól kerülhet veszélybe, mert elapadnak folyóink, hanem mert a globális árak olyan magasak lesznek, hogy csak a valóban tehetősek jutnak majd hozzá. Mi még oda tartozunk, de a világban nagy változások zajlanak. Gondoljunk a gyémántbányák országaira! Hiába bányásznak rengeteg drágakövet, nem ők vásárolják, hasznosítják, de sokszor még csak nem is ők kereskednek velük!
Szerintem van jó okunk hálát adni és áldást kérni vetéseinkre!
Be the First to Comment