Hidas András

Az irgalmasság lelki cselekedetei: 3. A kételkedőknek jó tanácsot adni

2025. okt. 14.

A jó tanács hatodmagával a Szentlélek egyik ajándéka, melynek tapasztalataim szerint átadója, közvetítője eléggé változatos lehet. Olykor álom, sugallat, egy filmrészlet, találomra kinyitott könyv, főleg a Szentírás, de embertársaink, akár magunk is lehetünk másoknak közvetítői, nem ritkán akaratunk, gondolatunk, szándékunk nélkül, sőt akár ellenére. Hihetetlennek hangzik, meg bizonyára a véletleneknek tudjuk be, mikor kételyeinkre, kérdéseinkre, félelmeinkre, döntéshelyzeteinkre pottyan valahonnan valami pontosan telibe találó, ami megvilágít valamit az ügy kapcsán. Világosságot hoz.

Különböző fogékonysága lehet embereknek a jó tanács befogadására, ezért az nem mindig tud célba érni. Főleg a sugallatokra, megérzésekre vannak, akik ellenállóak és nem tudnak más iránymutatást elfogadni, mint a gyakorlatias elmét vagy a nem ritkán a valósághoz nem kapcsolódó, gyakran megtévesztő érzelmeket. Szerencsésnek érzem magam, mert egészen kiváló matematika tanárom, majd egy tanfolyam is okított arra, hogy támaszkodjak a tudatalattira, mely szerintem legalább akkora erőforrás, mint a tudatos gondolkodásunk. Ihletnek, megérzésnek, intuíciónak is mondják azokat az ismeretlen eredetű sugallatokat, amelyek e bizonytalan helyről származnak. Digitális világban otthonosoknak ezt úgy magyaráznám, ez valami olyasmi, mint mikor beszélgetünk egy elromlott porszívóról az asztalon lévő telefon mellett, majd meglepődve találunk rajta porszívó reklámokat. A tudatalattink a felvetett gondolatokat, kérdéseket egy sokkal mélyebb szinten, sokkal nagyobb összefüggésekben elemzi és ha kíváncsiak vagyunk rá, sőt, olykor magától, bedobja a tudatunkba. Hívők imáikban, főleg szemlélődő imádságaikban tapasztalhatják ezt meg.

A másoktól származó jó tanácsoknak sincsen mindig könnyű dolga. Könnyen megkapja az ember, hogy nem kíváncsiak a tanácsaira, pedig önerőből nem képesek kikeveredni a sötét lyukból, amibe csúsztak, márpedig annyit ők is tudnak, hogy nekik nem jó ott. Valamit nagyon kell tenni, mert tarthatatlan a helyzet, de fogalmuk nincs, hogy mit is kéne és igen könnyen a környezetet ostorozzák, miért nem tesznek valamit a szenvedéseik enyhítésére. Persze a kínjaikat annak tudják be, hogy nem tökéletes körülöttük a világ és ebbe képesek tényleg majdnem belepusztulni. Ha már ők nem tökéletesek, legalább a világ legyen az! Csak szánakozni tudunk rajtuk, mert nem engedik kiengesztelni magukat. Ha jól meggondolom, igen sokan szenvednek a világban így és elutasítják a tanácsot, mert nekik elvárásuk, akaratuk van.

Lehet bennünk előítélet is, ugyan hogyan adhatna nekünk jó tanácsot akárki, hiszen nekünk kell legjobban tudni, mi nekünk a jó? Ez egy elég gyakori tévedés. A tanácsot közvetítő nem feltétlenül tudja, mi lenne a jó, a hasznos, csak kicsit vagy éppen nagyon, kitágítja a horizontot, rávilágít valamire, amire eddig nem gondolt a kétkedő. Ez lehet mulatságos és botránkoztató is. Az előítélet félretolásának képességétől függ, hogy ezeket az érzelmeket lehántjuk és valóban megfontoljuk az üzenetet.

Természetesen a jó tanácshoz kell egy kódfejtő készség, képesség. Ez nem csak az előítéletek feloldásáról szól, hanem a rossz tanácstól való megkülönböztetésre is, hiszen tanácsokat nem csak a jó helyről kapjuk, sokkal hangosabb a gonosz vagy követőinek kísértése vagy éppen fenyegetése.

A tanácsadás komoly felelősség, hiszen, ha a gonosz befolyása, indulataink, érzelmeink hatása alatt állunk, akkor rossz tanácsot is adhatunk! Szaktanácsadóként ezt napi szinten érzem, akár szakmában, akár emberi dolgokban, amelyek gyakran elválaszthatatlanok, mert sokszor a szakmai problémák emberi gyarlóságokból származnak.

Sokan adnak olyan tanácsot, amit maguk sem tartanak vagy maguk sem tudnak követni. Ezért, úgy gondolom, a jó tanács nem megmondja, hogy mit kell tegyen a másik, hanem rávilágít egy sötét foltra a másik gondolataiban, ami teljessé tudja tenni a képét az adott helyzetről és ezért tud a saját értékrendje, stratégiája szerint  a legjobb döntést hozni. Sőt, akár azok ellenére… Ez lehet egy kérdés vagy egy lehetséges abszurd következtetés, mindegy, csak jó távol legyen a megszokott látótértől. De lehet egy logikai levezetés is, hogy kizárásos alapon keresse a kétkedő a jó utat. Az ilyen horizont tágítás segíthet nem csak a jó döntés meghozatalában, de a felismerés energiát is termel, amivel megszerzi a végrehajtáshoz való erőt is!

Kedvenc általános érvényű jó tanácsom, amit egy kedvenc papunktól hallottam, mint édesapjától kapott útravalót: Válaszúthoz érve, menjél a nehezebbik úton! Ez a manapság igen gyakorlatiasnak és ésszerűnek tartott világban könnyen kapja az „értelmetlen” jelzőt. Ettől még gyakran a könnyebbiknek látszó út bizonyul végezetül a legnehezebbnek, mert zsákutcába vagy egyenesen csapdába visz.

Gyakran osztok meg kéretlenül is tanácsokat ott, ahol úgy érzem, nagy a szükség, még akkor is, ha nem sejtik a vészhelyzetet. Könnyen megkapom, miért gondolom, hogy mindenkinek ugyanaz a jó és ugyanazt az utat kell járni? Nem állítok ilyet, csak jelzem, hogy élettapasztalatom alapján meg tudom viszonylag bizonyosan mondani, melyik út hova vezet, mert vagy jártam már azokban a zsákutcákban vagy éppen szabadultam valamiből és ezeket gyakran láttam mások életében is. Az útját senkinek nem tudjuk megmondani, mert azt csak az Atya ismeri és irányítja még akkor is, ha nagyon rossz irányba kanyarodik, mert szüksége van arra a tapasztalatra, leckére, szenvedésre. Ezért, meg is engedem és el tudom viselni, ha valaki a tanácsomat gőgösen visszautasítja. Ez a tanács időzített tanács, mert eljön a tanulásának az a fázisa, amikor ebből az emlékből erősödik meg, hogy tényleg létezik jó és rossz irány és erre van iránymutatás. No, nem feltétlenül nálam, hanem annál, akinél én is kapom az eligazítást. Ő pedig, nem véletlenül, mindenkinek ugyanazt tanácsolja.

A jó tanács közvetítése, mint minden tettünk, visszahat. Így nem lesz hatástalan ránk nézve sem. Sok kétséges emberi helyzet vizsgálata és felelős tanácsok megfogalmazása igen komolyan formál minket. Ezért, ez az áldozat is, mint az összes többi irgalmas cselekedeté, haszonnal jár. Mégpedig ott, ahol a legnagyobb hasznok remélhetők.

2025. szeptember

Comments and Responses

Be the First to Comment
×

Kommentet, véleményt csak bejelentkezett felhasználók írhatnak.