Mikor először elmélyedtem az irgalmasság testi cselekedeteiben, túl nagy csodára nem számítottam, mert a szolidaritás megnyilvánulásaiban gyakran találkozunk velük, akár intézményesített formában: éhezők, szomjazók, szegények, utasok, betegek, börtönbe zártak és a holtak méltó ellátása. De a lelki jellegű irgalmas cselekedetek, melyek között az első a bűnösök megintése, új fejezetet nyitottak bennem az irgalmasság értelmezésében.
A világ nem szűkölködik ítélkezésben, napi szinten milliárdnyi bűntől és megbotránkozásától hangos a média. Nem túl gyakran taglalt igen fontos tanításunk az ítélkezés és az intelmek elkülönítése, pedig ezt még a világi kommunikációs tréningek is érintik olykor. Az ítélkezés parancs szerint tiltott, hiszen mi sosem látjuk át a bűnös ember összes lelki bugyrát, indítékait és körülményeit, ezért nem vagyunk és soha nem is lehetünk az igazság teljes birtokában, mely esélyt adna helyes ítéletre, ha volna hozzá küldetésünk. A szemünk előtt nyilvánvaló vagy éppen minket érintő bűnök azonban intelmet érdemelnek, sőt követelnek, mivel ez kötelességünk! Olyan szinten, hogy ha az adott bűnért az illető elkárhozik, akkor vele tart az is, aki nem figyelmeztette! A figyelmeztetés ellenére bűnében kitarthat az elkövető, de az intelmet megfogalmazót a következményei már nem érintik (Ez. 33. 6-9.). Tehát, még egyszer, az intelem nem csak irgalmas cselekedet, hanem egyenesen kötelességünk! Nem lehet eleget ismételni az ítélkezés és az intelem közötti különbséget. Az ítélet az egész emberre vonatkozik, egy számunkra nem megadatott magaslatról, ami egyben egy minősítés is. Az intelem szeretetből, együttérzésből fakad, mint egyik bűnöstől a másiknak, mikor a többet tapasztalt bűnös figyelmezteti még kezdő felebarátját: ne menj azon az úton, én már igyekszem visszafelé! Természetesen az intelem nem lesz okvetlenül hatásos. Isten egyeseknek konokabb szívet ad, mert hosszabb pokoljárást szán nekik tetszése szerint.
Az intelemben részesülő ember igen gyakran akaratlanul vagy szándékosan összekeveri az ítélkezést és az intelmet, úgy gondolván vagy csak hirdetve, hogy tettei iránti kritika ítéletet jelent fölötte. Pedig nagy a különbség azt mondani például, hogy ez valótlan állítás vagy, hogy hazug vagy! A megátalkodott, szándékos félrevezetést is nehéz bizonyítani, mert sokan vannak, akik elég hadilábon állnak a valósággal, ők legjobb hitükben is tudnak olyanokat mondani, aminek nem sok köze van az igazsághoz.
Sokan magukat is megítélik, pedig ahhoz sincsen joguk, mert méltatlanul felül- vagy éppen alulértékelik magukat a világ tetejére vagy legaljára helyezve, nem fogadván el, hogy valahol a kettő között valós a helyzetértékelésük.
Sajnos a világ sem tudja a kettő közötti különbséget. Embereket vagy megítélnek vagy politikai korrektségből elhallgatják a figyelmeztetést és jó képet vágnak a legotrombább bűneikhez is. Sajnos gyereknevelésben is ritka már, hogy nevén nevezzék a bűnöket, az erényeket pedig dicsérjék és mindezektől függetlenül nyújtsák a feltétel nélküli szeretetet, ami nem arról szól, hogy félrenézünk a bűnök láttán. A szeretet nem lehet jutalom a jó magaviseletért és megvonása nem lehet büntetés a rosszalkodásért. Meg kell tudni érteni és értetni, hogy a bűnök megnevezése, az intelem, irgalmas cselekedet, azaz, a szeretet diktálta áldozat, hiszen kockázata van, hogy elveszítjük valakinek a barátságát, szimpátiáját, megszűnik szeretni és ellenségem lesz. Ki vállalja ezt? Inkább hallgatnak, vagy az illető háta mögött botránkoznak, rosszabb esetben haragosan megítélik és megbélyegzik. Nehéz is úgy meginteni valakit, hogy az illető szeretve érezze magát. Különösen akkor, ha valaki csak a dicsérethez szokott. Nehéz és fájdalmas dolog, mert a bűnös gyakran duzzogva magán ítélkezik és a másik ember szeretet cselekedeteit nem is veszi észre vagy nem akarja észrevenni. Persze, az irgalmas ember gyakran hibázik, mert cselekszik. Nehéz jól megfogalmazni az intelmet, mert van, aki fél szavakból érti (A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést. Péld. 13.1.), van, aki pedig csak akkor, ha ráborítják az asztalt.
2025. július
Be the First to Comment