Miként érhetünk el igazi környezetváltozást? Ha megfigyeljük magunkat, akkor rájöhetünk, milyen helyzetekben mit érzünk, mire gondolunk, hogyan viselkedünk, milyen érzelmek, indulatok jelennek meg bennünk. Ha viszonylag tartósan űzzük ezeket a megfigyeléseket, akkor módszeresen feltérképezhetjük magunkat. Van ennél izgalmasabb utazás? Talán túl izgalmas is. Ezért nem szívesen vállalkoznak rá sokan. Sokan félnek egy új éttermet kipróbálni, mert félnek a csalódástól. Magunk megismerése nem kockázatmentes, szintén érhetnek csalódások, kellemetlen meglepetések, amelyekkel azért több trauma jár, mint hogy éppen nem a megszokott prézlivel készült a rántott hús.
Az előzőekben írtam arról, miként hajt minket a kalandvágy, az ismeretlen élmények hajszolása, mikor útra kelünk. Volt már életükben olyan helyzet mikor ugyan egy tapodtat sem mozdultak, mégis változott a környezetük? Egy munkahelyi átszervezés, magánéletünkben történő változás, új barátok vagy a régiek eltávozása, képes nagy változást okozni. Sőt, óriási változást hozhat az is, ha igazából csak a környezetünkhöz való viszonyunk változott meg, amin nagyon talán nem is szoktunk elgondolkodni, hogy ami eddig jó volt, most nem az, amit eddig szerettünk, az már inkább kellemetlen. Ezekben a helyzetekben viszonylag passzívan éljük meg e folyamatokat. Próbáltunk már ebben aktív módon beavatkozni, amivel az esetleg nem is olyan nagyon boldogító környezetünkön, pontosabban az ahhoz való viszonyulásunkon változtatni tudunk? Ennek tudatos irányítása nem könnyű feladat, bármennyire is kísérletező kedvűek vagyunk. Miért is? Gyermeki fejlődésünk során emberi és környezeti hatások alatt alakul ki valamilyen viszonyunk a világgal, ami érzelmekből, tapasztalatokból és magatartásformákból épül fel. Ezzel valamilyen egyensúlyt alakítunk ki, ami nem feltétlenül kellemes és gyümölcsöző számunkra vagy környezetünk felé, de hát sokszor ragaszkodunk olyan megoldásokhoz, amelyekről tudjuk, hogy nem vezetnek jóra, de nem is tudunk alternatívát elképzelni, főleg olyat, amely több haszonnal jár. Sokszor azért, mert eszünkbe sem jutnak egyéb megoldások, de olykor azért is, mert annyira abszurdnak tűnnek, hogy fel sem merül alkalmazásuk vagy bátorságunk nem elegendő hozzá. Főleg, mert mint láttuk, a magunk megismeréséhez hasonlóan gyakran félünk a változástól, változtatástól, különösen akkor, ha az belső lelki világunkat érinti, érintheti.
Időnként előfordul, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Kiváltképpen így van ez, ha mások jókedvükben majd kicsattannak, úgy viselkednek, mintha mindenük meglenne, nem szűkölködnek sem fizikai, sem lelki értelemben. Ami igazán bántó lehet, irigységre és féltékenységre is okot adhat, ha azt látjuk, amint másik embertársunkat szinte kivétel nélkül mindenki szereti. Első megközelítésben mázlistáknak tartjuk őt, akinek csak megszületni volt nehéz és szerencsés csillagzatának köszönhet mindent. Neki könnyű minden, nem kell megküzdenie semmiért, őt mindenki szereti, senki sem bántja. Pedig már ez is megkérdőjelezhető, hiszen, példának okáért, én sem szívlelem. Gyakran még társakat is találhatunk ebben és akkor igazán észrevehetnénk, távolról sem mindenki szereti őt. Különösen
fájdalmas ez, ha olyan embereken látjuk a másik iránti szimpátiát, akinek a kegyeire vágyunk. Miként annak idején a farizeusokat is az bántotta a legjobban, ahogy imádták a tömegek Jézust. Közülük kevesen tudták megtenni azt a lépést, hogy a féltékenység, irigység, gyűlölet vastag, sötét rétegén átengedjék Jézus mindenki szívét melengető szeretetét.
Másik terület, ahol szintén könnyen tévedésbe eshetünk, ha azt látjuk, hogy a másikkal mindig jó dolgok történnek, mindenből jól jön ki, sosem hallunk tőle panaszt. Különösen fura ez egy olyan világban, ahol valamiért szinte versengünk abban, ki tud nagyobb bajról, problémáról beszámolni a másiknak, ezáltal bizonygatva, menyire szerencsétlenebbek vagyunk, mint bárki más.
Ezek az élmények oda is elvezethetnek, amikor már azon is bosszankodunk, ha meglátjuk az ilyen embereket, ahelyett, hogy igyekeznénk megismerni őket közelebbről, mi lehet a titka szerencsés sorsuknak. Egyszerűen csak a vak véletlenen múlik, ha neki mindig, minden jobban sikerül az életben, mint nekünk? Ez a távolságtartás pont elég ahhoz, hogy megakadályozzon minket a sikeres élet titkainak kifürkészésében. Miként az ő esetükben a szerencsét, tőlük független tényezőknek tudjuk be jobb sorsukat, így a magunk nehézségeit is egyértelműen a
körülményeknek tudjuk be. Nem sokan vannak olyan vakmerők és kalandvágyók, akik néha szakítanak a jól bevált, ám eredménytelen recepttel, mely szerint mindent a körülmények és mások okoznak, ami csak probléma az életükben.
Ha egy picit engedünk annak az elképesztő feltételezésnek, mely szerint magunk vagyunk sorsunk kovácsai, akkor bizony azon is érdemes lenne elgondolkodni, mi lenne, ha a jól megszokott előítéletek helyett nem kerüljük az ilyen „boldog” emberek társaságát, hanem kíváncsian fordulunk feléjük és megismerjük közelebbről valódi életüket és ahhoz való viszonyukat. Ha ezt felvállaljuk, akkor könnyen érhetnek olyan meglepetések, hogy voltaképpen nekik nincsenek jobb lapok leosztva, nincs is igazán nagyobb szerencséjük, sőt egyáltalán nem szűkölködnek nehézségekben és problémákban, mégis, teljesen másképp érzik magukat egy olyan közegben, ami minket egy cseppet sem boldogít.
Az igazi nagy kaland azon múlik, tudjuk-e, merjük-e másképp fogadni életünk történéseit, mint az szokásunk? Lehet-e másképp reagálni, mint ahogy érzelmeink és előítéleteink diktálják? Vesszük-e a fáradtságot a csomagoláshoz, utazáshoz azzal a feltételezéssel, hogy a világ tud nagyon másmilyen is lenni, mint amilyennek Aki aranyat keres, annak figyelme könnyen átsiklik az ezüstön. Nagyon nagy nyitottság és kockázatvállalás kell egy ilyen kalandhoz, nagyobb, mint egy messzeföldi kiránduláshoz. Védőoltások tucatjai, bizonytalan infrastruktúra, ismeretlen, esetlegesen ellenséges emberek, fenyegető vadállatok, skorpiók nem riasztanak el sokunkat az utazástól. Ilyet mindenki inkább bevállal, mint megingassa magában a hitet, hogy ennél jobban ő nem tud működni a világban és esetleg hiányzó boldogságának egyedüli kulcsa az lehet, ha az anyagi világban mindent megteremt magának. Sőt, gyakran úgy gondolják, zord bár számukra a világ, de hát ezen nem lehet változtatni, jobb nem is lehetne.
Sokan vannak, akik minden évben ugyanoda mennek nyaralni, mert abban nincs kockázat. Ez a biztonsági stratégia talán még gyakoribb a belső utazásoknál. Ha nem vagyunk hajlandók kilépni a komfortzónánkból, akkor bizony a kockázatkerüléssel lemondunk mindenről, ami pedig jobbá teheti életünket és sajnos ez nem véd meg a dolgok rosszabbra fordulásától sem. Nem lehet biztosítást kötni a belső kalandozásokra, kárpótlásként a csalódásra. Ne féljünk önmagunk megismerése során csalódni magunkban, a világban és ahhoz fűződő kapcsolatunkban! Ez olyan alázatot eredményez, amely késszé, nyitottá tesz minket a változtatás felé és egy élhetőbb, jobb világot is teremthet magunknak, sőt másoknak is. Ehhez
nem kell messze országba költözni, csak belső utunkon bátran elindulni.
Kutató ember vagyok, óvodás koromtól ez akartam lenni, mert pici koromban megragadott a világ szépsége. Édesapám, nagypapám oltotta belém ezt a szemléletmódot, amivel bárhol találhatok érdekességet, szépet, izgalmasat. Néztek be már például kövek alá? Talán nem mindenki talál ott gyönyört, de talán ez is jelez valamit. E csodálatos világ megismerése, megfejtése űzött, hajtott, beleértve a nehézségeket, problémákat is, amelyek előttünk állnak. Meg kell fejtsük a titkot, miként lehet ebből a fantasztikus teremtett világból kimasszírozni a nehézségekre a megoldást vagy épp a tanulságot, hogy ne akarjunk olyat ebbe a világba, ami
nincsen megírva benne. Sosem riasztott a kudarc, sok fájdalmat elhordoztam belső útjaim során, amelyeket nem csak a természeti világ, de később az emberi világ, beleértve magam megismeréséért jártam, járok be. Hosszas törődés, bolyongás után körvonalazódni kezdett valami, amit talán Szent II. János Pál szavaival tudok legjobban megfogalmazni: „Isten magának teremtette az embert, és nyugtalan az ember szíve, míg meg nem nyugszik őbenne.”
Eszembe jut a gyermekkori álmom, mikor megálmodtam azt a boldogság érzést, amit sokáig az anyagi világtól vártam el. Meg vagyok győződve, az igazán bátor, bevállalós utazók rátalálnak arra az utazási irodára, mely minden korábbi képzeletüket felülmúlva olyan élményt ad, ami örökre jobbá teszi életüket ott, ahol vannak és ahova veti őket a sorsuk (all inclusive).
2017. szeptember
Be the First to Comment