Aki válogatatlanul engedi be az információkat a tudatába, naponta többször is találkozhat a figyelmeztetésekkel a gyógyszerek kapcsán, hogy a mellékhatások tekintetében kérdezzük meg orvosunkat, gyógyszerészünket.
Miért nem olvassuk el magunktól a mellékelt tájékoztatót? Mert az emberek még a nagybetűs szövegekben is csak kevessé hajlandók elmélyedni, a kisbetűs részekben, ahol pedig számukra élet és halál kérdése van elrejtőzve, már nem mélyednek el. Szinte botránkoznak azon, hogy miért is kéne nekik ennyi mindent elolvasni?
A gyógyszeripar élenjáró ebben a figyelmeztetésben, mert ezzel próbálja kártérítési perek zömét elkerülni, ugyanis a gyógyszer mellékhatások okozta halálesetek az élvonalban vannak. Az ágazatot szoktam azért védeni, hogy komoly áldozatot hoznak a személyre szabott gyógyszerelés kutatására is, hogy elkerüljék ezeket a problémákat.
Az élet többi területén sajnos nem jellemző a mellékhatásokra való figyelmeztetés. Talán a sugárzott reklámok, népszerűsítő cikkek, műsorok többnyire rövid, lényegre törő üzenetekkel próbálják a termékeket, utakat, megoldásokat eladni. Valóban, az az írás, amely egy telefonos vagy más rövid szöveges üzenetet meghaladó terjedelmet halad meg, már szinte kizárja a potenciális érdeklődők nagy részét!
Ezekbe a rövid üzenetekbe jó esetben a célt, a megoldást is nehéz megértetni. Két-három gondolati lépcsőt igénylő üzenetek, lehetnek az örök élet titkai akár, láthatatlanok maradnak a többség számára. Azoknak a részleteknek az átadása, amelyek igen jelentősen befolyásolják a végkifejletet, már végképp nincsen remény. Pedig, ne gondoljunk, hogy csak a gyógyszerek esetében vannak kockázatok!
Az üzeneteket megfogalmazók zömében maguk sem foglalkoznak a mellékhatásokkal, többnyire azért, amiért az olvasóik sem. Pedig, a mellékhatások nem ismerete nem mentesít a felelősség alól legyen szó a kínálat és a felhasználó oldaláról.
Mit várhatunk egy ilyen világtól? Látszólag az emberiség minden előző korszakát meghaladó tudományos és technológiai tudáshalmazzal rendelkezik, de gondolkodása már lassan az előember szintjére süllyed. Szinte naponta tapasztalom az általam papucsállatka stratégiának nevezett helyzetkezeléseket. Pozitív ingerek felé szaladunk, negatív ingerek elől pedig menekülünk. A döntések a pillanatnyilag látható, sokszor nem is megbízható egyetlen információn alapul, ami pedig rosszabb esetben egy előítéletből származik.
Ha az ember további, két-három érvvel többet próbál átadni, zavarossá válnak a tekintetek, elveszítik a fonalat, szorongani kezdenek és elutasítanak. Idővel az ember az előítéleteknek abba a kategóriájába csúszik, hogy már meg sem hallják a szavát, mert tudják, hogy fáradság lesz belőle és fekete-fehér világképüket fogja megzavarni.
Nagy változáson ment át az orvoslás is az elmúlt évtizedekben. Régen számos betegségnél hallottunk olyat, hogy életmód, étrend változtatás. Szerencsére a gyógyítók zöme még kitart ebben és nem csak a gyógyszerben ajánlja a megoldást. De hallottam már olyat, hogy a mai embertől már nem várható el, hogy ezeket az intelmeket akár csak meghallgassa, nem hogy kövesse. Pirulákkal kell megoldanunk a problémáját.
Sok tudomány dolgozik a hülye biztos világ megteremtésén, ahol az embert egyre jobban kell védeni magától. Példaként, olvastam, hogy a testedzéssel járó szervezetünkben fellépő kedvező molekuláris változásokat szimuláló gyógyszereket fejlesztenek, amelyekkel elérni remélik ezeket a hatásokat. Vajon a sportolással kiváltott lelki, pszichés változásokat utánzó hatóanyagokat kutatja már valaki? De fantáziám elszabadulván, vajon a hitélet rendszeres gyakorlásának helyettesítésére szolgáló hatóanyagok már láthatáron vannak, hogy azzal járó testi és lelki egészségünket megadják? Netán, az örök életet?
Szakmai pályafutásomnak érdekes fordulata, hogy intézményi létemnek egy mélypontján botlottam bele egy olyan agrárpiaci termékbe, amelynek igazán ritka természete fogott meg. Mégpedig azzal, hogy nem kell mellé sok figyelmeztetést írni a negatív mellékhatásokat, kockázatokat illetően. Ugyanakkor, bár nem csodaszer, mégis roppant komplex, sokoldalú hatásokkal bír, annak ellenére, hogy fő előnyei nagyjából három pontban megfogalmazhatók, de azok az élet szinte minden területére és sok ponton jelentősek. A mellékhatásokkal kapcsolatos vakfoltjára itt figyeltem fel igazán a mai, akár szakmai közönségnek. A megoldások, termékek, üzenetek fő csapásiránya a lényeges és igazából szinte figyelmeztetés ellenére is elhomályosítják a kockázatokat. Az olyan termékeket, amelyeknek látványos mutatványa nincsen, ellenben számos enyhénél azért erősebb hatásuk miatt összességében igazán rendkívüliek, nem jutnak könnyen sikerre, mivel sokan tartják, ami mindenre jó, az nem jó semmire. A terméknek a sok mellékhatása azonban kivétel nélkül pozitív és nem ritkán általában véve sokkal nagyobb hasznot hajtanak, mint amiért használatba veszik. A mellékhatások itt sem érdekelnek senkit. Az elégedett felhasználók évek folyamán eszmélnek rá sorra a nem várt, de kedvező hatásokra. Mindig elmondom, hogy ezeket már az első találkozáskor is említettem, de nem is hallották, csak azt a kulcsszót, ami pillanatnyilag érdekes volt. 15 év után én is mindig jutok boldogító következtetésekre a felhasználók „fejlődése” kapcsán. Meg kellett állapítsam, hogy míg a negatív mellékhatással bíró hatóanyagok, eljárások csőlátóvá nevelték az embereket, az ilyenfajta termékek kinyitják szemüket ismét a komplex látásmódra. Tanítással, elmélkedéssel kapcsolatban gyakran elfogadjuk, hogy lehet hatásuk a gondolkodásra, de egy termék esetében ritkán találkozunk ilyesmivel. Ez is talán az oka, hogy kitartottam a vele való munkálkodásban, jóllehet a fő szakterületem meglehetősen távol ál ettől, még ha nem kevésbé komplex látásmódot is fejleszt az is.
Talán ezek a szakmák, amelyek a világ összetettségének szépségére irányították figyelmemet, lehetnek egyben felelősek azért, hogy 50 évesen elmerültem az evangéliumok világában, amelyek nem csak sokrétű üzeneteikről ismeretesek, de nagyjából az egész világot lefedik. Nem véletlenül fogalmaztam annak idején úgy, hogy a világ tudományos megismerése után kiegészítettem kutakodásomat az Isten általi vizsgálódás módszertanával. Nem gondolnám a két megközelítést versenyeztetni egymással, de utóbbi esetében nagyobb világok tárultak fel számomra, mint egész tudományos, szakmai, elmélyülve beszűkülő pályafutásom során.
Áldom a lelket, amely vezetett ezen az úton!
2024. április
Be the First to Comment