A bölcsesség utáni vágyakozásról

Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol; aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni, mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe, benéz az ablakán, fülel az ajtaján, s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét, az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik, gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát, a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége. Sir. 14. 20.

Az okos ember szívét megnyeri a tudás, a bölcsnek a füle is ismeretet keres. Pld. 18. 15.

Kisfiú koromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban. A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána. Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedő szőlő. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem. Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem. Sir. 51. 13.