A megtérés és az eső gyakran összekapcsolódik az Írásokban. Nagy kevélységünkben úgy gondoljuk, urai vagyunk az elemeknek, a földnek, víznek, levegőnek és tűznek. De ha bezárulnak az ég csapjai, akkor emlékezzünk arra, hogy porlékonyak vagyunk! 

Menjetek csak Bételbe, és vétkezzetek! És Gilgalba, és kövessetek el még több bűnt! Mutassátok be reggel áldozataitokat, a harmadik napon a tizedeiteket. Égessétek el a dicsőítő áldozat kovászát, ígérjetek fogadalmi ajándékot, azután híreszteljétek! Mert ezt szeretitek tenni, Izrael fiai – mondja az Úr. Bár akaratomból tisztán maradtak a fogak minden városotokban, s kenyérszűke volt minden helységetekben, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Megvontam tőletek az esőt aratás előtt három hónapra: az egyik városra küldtem esőt, a másikra nem küldtem esőt. Az egyik föld megázott, a másik föld pedig, amelyre nem esett eső, kiszáradt. Két-három városból is eltámolyogtak ugyanabba a városba, hogy vizet igyanak, de nem tudják szomjukat oltani, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Tűzvésszel és aszállyal sújtottalak benneteket, kiszárítottam kertjeiteket és szőleiteket, fügefáitokat és olajfáitokat fölemésztette a sáska, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Pestist bocsátottam rátok, úgy, mint Egyiptomra, ifjaitokat megöltem karddal, zsákmányul estek lovaitok, táboraitok bűze orrotokba szállt, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Felforgattalak titeket, miként az Isten felforgatta Szodomát és Gomorrát; olyanok lettetek, mint a tűzből kimentett üszök, és mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. Ezért bánok így veled, Izrael! Mivel így bánok majd veled, készülj fel, hogy találkozzál a te Isteneddel, Izrael!

Ám. 4. 4-12.

Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertőzött? S te, aki annyi szeretőddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám?” – mondja az Úr. Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem becstelenítettek meg? Az utak mentén ültél és úgy vártál szeretőidre, mint az arab a pusztában. Megfertőztetted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal. Ezért tartottam vissza a korai esőt, és nem jött meg a kései eső sem. Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni. Nemde még most is így kiáltasz hozzám: „Én atyám, ifjúkorom bizalmas barátja, hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége?” Így beszélsz, s mégis tovább vétkezel; bizony, már ennyire megátalkodtál.

Jer. 3. 1-5.

„Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg és bocsáss meg. Ha valaki vétkezik embertársa ellen, s ez kimondja rá az átokesküt, s el is jön és leteszi az esküt az oltárod előtt ebben a templomban, akkor hallgasd meg az égben, és segíts, szolgáltass igazságot szolgáidnak, a bűnöst ítéld el: tette szálljon vissza a fejére, az ártatlant meg igazold: bánj vele ártatlansága szerint. Ha népedet, Izraelt legyőzi az ellenség, mert vétkezett ellened, de aztán megtér és megvallja nevedet, ha imádkozik és könyörög színed előtt ebben a templomban, hallgasd meg az égben, és bocsáss meg népednek, Izraelnek, és vezesd vissza arra a földre, amelyet atyáinak adtál. Ha bezárul az ég és nem esik az eső, mert újra vétkeztek ellened, de aztán imádkoznak ezen a helyen, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mivel megaláztad őket, hallgasd meg az égben, és bocsásd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek bűneit. Mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s küldj esőt a földre, amelyet örökségül adtál népednek. Ha éhínség uralkodik az országban, pestis, üszök, gabonarozsda, sáska vagy féreg pusztít, ha ellenség ostromolja kapuit vagy bármi csapás vagy baj éri, minden imát, minden könyörgést, amit egynek is kiejt a szája, amint mindig akad valaki, akiben fölébred a lelkiismeret, úgy, hogy kitárja kezét a templom felé; hallgasd meg az égben, ott ahol trónodon ülsz, bocsáss meg és segíts, és bánj mindenkivel tettei szerint, úgy, ahogy ismered a szívét. Egyedül te ismered az emberek fiainak szívét. Így félnek majd mindig, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál.”

1Kir. 8. 30-40.

Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani. Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: „Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen. Ha bezárom az eget, és elmarad az eső; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre, de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát. Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak. Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor. Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet, akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod. Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok, akkor kiirtalak benneteket földemről, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára. Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal? Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez szegődtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt.”

2Krón. 7. 11-22.

Ha félitek az Urat, neki szolgáltok, hallgattok a szavára, s nem lázadoztok parancsai ellen, ha ti is, királyotok is, aki uralkodik fölöttetek, az Urat, a ti Isteneteket követitek, akkor minden rendben lesz. De ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, lázadoztok parancsai ellen, akkor az Úr keze rátok s királyotokra nehezedik. Álljatok elő még egyszer, és lássátok meg azokat a nagy jeleket, amelyeket az Úr a szemetek láttára mutat. Nemde, épp a búza aratásának ideje van? Nos, most az Úrhoz folyamodom, küldjön zivatart és esőt. Aztán majd meglátjátok és felfogjátok, mit vétettetek az Úr ellen, amikor királyt kívántatok magatoknak.” Sámuel az Úrhoz folyamodott, s az Úr zivatart és esőt küldött azon a napon, úgyhogy az egész népet nagy félelem fogta el az Úrtól és Sámueltől. Így szóltak Sámuelhez: „Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, Istenedhez, nehogy mind meghaljunk, amiért bűneinket még azzal a gonoszsággal is megtetéztük, hogy királyt kívántunk magunknak.” De Sámuel ezt válaszolta a népnek: „Ne féljetek! Ezt a vétséget már elkövettétek. De mostantól ne forduljatok el az Úrtól, hanem szolgáljátok egész szívetekkel. És ne pártoljatok semmire se való bálványokhoz, amelyek nem segítenek, s nem tudnak benneteket megmenteni, éppen mert semmik. Mert fönséges nevéért az Úr nem taszítja el népét, hisz úgy tetszett az Úrnak, hogy a tulajdon népévé tegyen benneteket. Távol legyen tőlem, hogy vétkezzem az Úr ellen: megszűnjem értetek imádkozni, s nektek a helyes és igaz utat mutatni. Csak féljétek az Urat, szolgáljatok neki őszintén, szívből, hiszen látjátok, milyen nagy tetteket vitt végbe körötökben. Ha azonban vétkeztek, akkor elvesztek, királyotokkal egyetemben.

1Sám. 12. 14-25.